Szemeim csillogása, mosolyom ragyogása, mind bolondos áruló. Hogy vagy? Kérdezik, röpke pillanat, szinte még a válaszra sem telik. Pedig gondolkodnom sem kellene, mit feleljek. "Jól vagyok", de tényleg, egyben vagyok, s minden jót remélek. Nem baj, ha égetőn süt rám a nap, s nincs árnyék, mi eltakar, majdcsak találok egy helyet, hol a hűsítő szélben enyhülést kereshetek. A borús felhők sem bántanak, türelmesen várom, majdcsak kisüt a nap. Az sem baj, ha záporra ébredek, előre élvezem, ahogy majd az arcomon végigpereg. Nem baj, ha zűrös volt a tegnapom, mai egy új nap, egy új fejezet, egy új alkalom. Megjavulhat, mi elromlott, szebbé lehet, mi szemnek nem tetszett, s mire haraggal gondoltam, ma már lehet szívemnek kedves. Minden nap egy csoda, s minden, mi egykor lehetetlennek tűnt, talán ezen a mai napon válhat valóra.
