F. I. Tyutcsev: Silentium

Hallgass, rejtőzz el és őrizd álmaidat s érzéseid lelkednek legmélyén hagyjad ébredjenek, s nyugodjanak, mint csillagok, oly hallgatag gyönyörködj bennük te magad. A szív, hogy fejtse ki magát? Ki érthetné meg dallamát? Felfogják-e, hogy miként élsz? Hazugság tán, amit beszélsz. Ha felkutattad a forrást. Igyál belőle, - ne tégy mást. Tanulj meglenni egymagad lelkedben egy világ marad, titokzatos-eszményi jel; süketté tesz külső zörej Szétterjed nappali fényed hallgass! S csak a dalt figyeld!