Valami elromlott 39-ben/Várady Endre verse/

Valami történt harminckilencben. Valami megbomlott, valami zárt. Emberek lépték át a határt. Eltűnt a lélek, gyúltak a fények. Elmúlt a múlt. Rázkódott a táj. Dübörgő őrület robogott végig. Felszállt a sikoly egész az égig. Valami elromlott harminckilencben. Valami elveszett, valami fáj. Az Úr is lefeküdt aludni csendben. Ne lássák szemei, mi folyik ebben a szétesett, feldúlt, őrült világban. Magára húzta takaróját. Fal felé fordult és aludt tovább. Hét évig így is maradt. Elhűlve látta, mit tett a világgal a szabad akarat. Hét évig így ölt, világot így tört szét a fegyverarzenál. Valami eltűnt harminckilencben. Eltűnt a rend és eltűnt a szellem. Kerítés mögött emberek állnak. Meztelen sorok halálra várnak. Csupasz testükre pernye száll. Az óra másféleképpen jár. Eltűntek álmok, remények, párok. Agyunkra rákattant a zár.