Gesztenyefák törzse parázslik a földbe`, lobog az ég alja. Élő és holt lelkek olvadnak egybe a temető-morajba. A csillogó szemek visszatükröznek egy közös múltat. Fájó és kedves emlékekből fonnak koszorúkat. Virágok szirmán és lángnyelvek ormán az Úr imái szólnak. Szülő és gyermek, élő és elment egymásba karolnak. Égnek a gyertyák. A gyertyafénybe olvad a jelen, múlt és jövő. Ez ad nyugalmat.
