Az emberem közeleg A ződ pusztán fölfele Én meg megyek lefele Édesimnek elejbe Fehér galamb képébe Felülök az ölébe Csirikolok szemébe Mint madárka fészkébe Fenn a csillag, fenn az ég Majd eszedbe jutok még De már akkor késő lesz Mer a szívem másé lesz Nékem olyan ember kell Ki ezentúl kiszemel Kitakar, betakar Fene tudja, mit akar! Nékem olyan ember kell Ha beteg is, keljen fel Jöjjön vélem a táncba Ne bújjon a jurtába!
