Dal a földalatti országról_3_4

Verse 1 Ó… hogy gyűlölik az eget itt a fák, a fényt, mi rájuk hullna, túl homályos túlvilág. Vakoknak táncolok, süketeknek énekelek, kiáltásom nem halljátok, fentről már senki nem felel. Refrén Nincs bejárat és nincs kijárat, egy hely, hol minden út bezárhat. Ó… hogy gyűlölik az eget itt a fák. Verse 2 A jövő elsötétült, a múlt már elveszett, könnyek taván hét kis csónak, a magányos kóborlónak. Az ágak közt a szél zokog, az idő mélyre ás, de hallgat minden törzs, és hajlik minden gally, minden ág. Bridge Ó… hogy gyűlölik az eget itt a fák, a rájuk hulló madártollakat, a lárvákat a kérgük alatt, elviselnék, míg el nem jön a vég, mikor megreccsen minden ág, amit féreg rág. Refrén Nincs bejárat, és nincs kijárat, egy hely, hol minden út bezárhat. Ó… hogy gyűlölik az eget itt a fák.