[1. Verze] Elmosódott képek a falon, A csend nehezebb, mint a fájdalom. Üres a szoba, hideg a szék, Ahol nemrég még a mosolyod élt. Elengedni téged... a legnehezebb harc, De a szívemben örökké él az az arc. [Refrén] Menj most tovább, az angyalok várnak, Isten kezébe adom a lelked, s a bánat Lassan talán majd békévé válik, Szeretetem elkísér a csillagokig, a végtelenig. Fáj a hiányod, de tudom, hogy fentről figyelsz, Egy angyal lettél, aki sosem felejt. [2. Verze] Kérdések sora, amire nincs felelet, Miért pont téged vett el az emlékezet? De a szeretet híd, ami összeköt minket, Túlél minden földi, múló tekintetet. Nem vagy már itt, mégis mindenhol érezlek, A szél suttogásában, a hulló könnyekben. [Refrén] Menj most tovább, az angyalok várnak, Isten kezébe adom a lelked, s a bánat Lassan talán majd békévé válik, Szeretetem elkísér a csillagokig, a végtelenig. Fáj a hiányod, de tudom, hogy fentről figyelsz, Egy angyal lettél, aki sosem felejt. [Bridge] A búcsú nem a vég, csak egy hosszú pillanat, Míg a lelkünk a földön magára marad. De Istennél a fényben nincs többé fájdalom, Ott újra átölellek majd egy szép napon. [Refrén] Menj most tovább, az angyalok várnak, Isten kezébe adom a lelked, s a bánat Lassan talán majd békévé válik, Szeretetem elkísér a csillagokig, a végtelenig. [Outro] Fáj a hiányod... De a szeretet él. Angyalok szárnyán... Isten hazakísért. Isten veled.
