Szagtalan kis digitális boríték viaszpecsét nyoma nélkül, titkosított, benne szöveg, és kis kép, erre jó a számítógép... Emodzsi-jel, arcod torzul, kézírásod elhalványul, üzenet jön – megy azt is tudják, mikor kaptad meg. Ez a kártya megmutatja, hírt várunk, vagy adunk mi ha üzenni kell mindenképpen, haza vagy a hivatalba, vagy mamának az otthonba... Válasz fontos, sok kicsi jel, univerzum ez vagy Isten? Levél jön majd – csak várj! Zöld ágat lenget a szél már. Negyven nap, s új világ jön, szíved figyel, szó rád köszön. Nem mindegy, hogy megidéznek, vagy épp beidéznek, csendben maradsz, hogyha érzed az igazság kopogtatott. Kérdezgeted - Tőlem meg mit akartok? Talán az üzenet, nem több mint félmondat, valami, ami nagyon, de nagyon elgondolkodtat. Chatablak villan, szemed rásimul, kritika, dicséret, kedved is megfordul. Nézd a plakátokat, és a jelentését. Kódolt üzenetek, ha célt nem is ér... csak érzed: „ez most csak nekem szól!” – Mert ki figyel, nem maradhat ki a jóból... Levél jön majd – csak várj! Zöld ágat lenget a szél már. Negyven nap, s új világ jön, szíved figyel, szó rád köszön. Nem mindegy, hogy megidéznek, vagy épp beidéznek, csendben maradsz, hogyha érzed az igazság kopogtatott. Kérdezgeted - Tőlem meg mit akartok? Van, mikor csak gép üzen, együttérző -szívtelen Nem az fontos, honnan jön megérint-e, mit közöl. [slow, silent] Levél jön majd – figyeld csak a jelet, új kapcsolat már jegyzi a neved. És ha nem jön ma, majd holnap érkezik, ha késik kicsit, talán jobb is így...
