Reped a tükör, nem te törted be, mégis téged sért minden szilánkja. „Ki vagy te?” - Kérdések jönnek – Ki az ellenség, kinek vagy a bábja?” A harag mögött egy régi seb, nem egy másik, csak Te félsz ott bent. A végpont, ahol választani kell: felébredsz, vagy elbuksz-e - csendben? Most ez látszik... Törésvonal - csöbörből vödörbe csak az marad, ami válságot szül. A szeretet izzik, vagy lángol a düh. Hamis barát hív, s nem mondja: - menekülj. Emberi érzések - ez a pszichénk a trauma nyomán közel a vég... Minden krízis – nagy ütést mér a sors nem kegyetlen, fordulást kér. Elbuksz, ha elrejted magad, de nyersz, ha vállalod utadat. A fájdalom itt – tanár, nem valami úr, a szív nem megállni, gyógyulni tanul. Törésvonal - hol az árnyék beszél, és kiderül, ki marad, ki fél. A szív a vérrel mondja ki a szót: „Nem tűröm tovább - magamat választom, a jót!” A sors nem bosszú, csak néha túl nyers. A lecke fájhat, de mindig igaz lesz. A villám nem véletlen, zajában ott a rend – a tisztulás megindul és rájössz, ha vége lett! Törésvonal - hol az árnyék beszél, és kiderül, ki marad, ki fél. A szív a vérrel mondja ki a szót: „Nem tűröm tovább - magamat választom, a jót!” Ez a törésvonal - félelmem nem bánt. Nem áldozat vagyok, egy harcos lelket látsz, ki nem életet veszít csak a láncot, és amit nyerek: - e kártyával a felfedező, nagy, nagy - Igazságot.
