kitartás

[1. versszak] Megtanultam látni a végét Mielőtt elérkezett Mint egy vonat, ami elindul És már nem integet Láttam, ahogy régi arcok Képpé, porrá válnak át Furcsa, hogy mit biztosnak hittünk Az hagy el minket előbb talán [Pre-Chorus] És csak azt mondom „Még egy éjjel, még egy reggel” Mintha járna még egy holnap Mert eddig eljutottam én [Refrén — drámai fordulat] Ez a kitartás? Kapaszkodni, míg a kéz már semmit nem érez Bátorságnak hívni Mikor csak félsz attól, hogy végleg elengedsz Ha még lélegzem Azt jelenti, túléltem én? Vagy csak lassan eltűnök a semmiben Minden búcsúval egy részemért? Mondd meg— Mennyit veszíthet a szív Míg azt mondjuk, hogy még él? [2. versszak] Voltak nevek, örökre szóltak Ma véletlen súgom csak Voltak álmok, rám voltak szabva Ma már rám sem ismernének És valahol aközött Ki voltam, s kivé lettem én Már nem kérek több csodát sem Csak hogy ne fájjon ennyire rég [Pre-Chorus — építkezve] Még egy éjjel, még egy reggel Még egy hazugság: „nem estem el” Lehet, erő csak annak a neve Ha nincs már máshová menned [Refrén — nagyobb] Ez a kitartás? Kapaszkodni, míg a kéz már semmit nem érez Bátorságnak hívni Mikor csak félsz attól, hogy végleg elengedsz Ha még lélegzem Azt jelenti, túléltem én? Vagy csak lassan eltűnök a semmiben Minden búcsúval egy részemért? Mondd meg— Mennyit veszíthet a szív Míg azt mondjuk, hogy még él? [Bridge — szinte minden hangszer eltűnik] Talán nem kell rá a válasz Talán semmi nem lesz jó Talán van, ki továbbindul Míg a vég mellette jár És ha holnap összetörten Talál rám, hát így leszek Nem azért, mert nem remegtem— [csend] Hanem mert még megtehetem. [Utolsó refrén — robbanás] EZ a kitartás— Minden részem ordít bennem, mégis lélegzem Ne hívd bátorságnak Sosem voltam bátor, csak továbbmentem És már elfáradtam Istenem, belefáradtam De valahol a romok mélyén Valami még mindig harcol bennem Ha azt kérdezed Mennyit veszíthet a szív Míg azt mondjuk, hogy még él— [Outro — csak zongora] Nem tudom. De az enyém még próbál.