[Verse 1] Te is a pénzhez méred az életet, ki alattad, ki fölötted — így osztod a helyeket. A bankszámla nem mondja meg, ki mennyit ér, a címke csak papír, a szív többet beszél. Mije van? Mije nincs? Ezt kérdezed megint, mintha az ember ára volna minden, ami csillog itt. Pénz, pénz — felelj, mitől lesz valaki nagy? Ha mindent megvehetsz, mondd, mit adsz oda magad? [Chorus] Hol van az emberi érték? Szeretet, tudás, jóakarat. Szelídség, kedvesség, önzetlenség — nem mérlegeli őket a kirakat. Hol van az emberi érték? A szemnek talán láthatatlan, de amit kézzel nem fogsz meg, a lélek őrzi hangtalan. [Verse 2] Csillog a sok semmi, máris kéne még, üres polcon újabb vágy, újabb árcédulás remény. „Vedd meg, mert még nincs!” — mondja száz idegen száj, de a birtokolt holmi nem felel, ha belül valami fáj. S közben ott áll melletted, aki figyel, aki vár, egy jó szóért nem kér pénzt, csak maradj ott, ha baj van már. Mégis elvész a fontos a sok fényes dolog között, a lélek halk kívánságát a zaj elnyomja, elköltözött. [Chorus] Hol van az emberi érték? Szeretet, tudás, jóakarat. Szelídség, kedvesség, önzetlenség — nem mérlegeli őket a kirakat. Hol van az emberi érték? A szemnek talán láthatatlan, de amit kézzel nem fogsz meg, a lélek őrzi hangtalan. [Bridge] Szomorú — mert véges az út, és minden napból fogy egy darab. Megéled-e a jó döntést, vagy a számok mondják meg, ki vagy? Kell a kenyér, kell a ház, csak ne írja felül azt, ami emberré tesz minket, ami megtart, ha minden más lehull. [Outro] Hozz hát jó döntést! Ne az árcédulát nézd — nézz az emberre. Hozz hát jó döntést! Emberi érték legyen a mérce. Emberi értékeset! Ma. Amíg lehet.
