Porba írva (Nem szól már semmi új... BPM 90-100)

[Intro] [Melody] (Nem szól már semmi új...) (Csak az emberi gyarlóság friss verziója!) (Nézd!... Még azon is túl!) (S látod)... (Haldoklik az igazság, ahogy a bűn vízbe fojtja!) [Verse 1] Épül az új világ, de nem kőből, csak pixelből, A valóság szűrve jön át, a hatalmas képernyőkről. Téged is egy program ír, szkriptek szerint élsz, és mozogsz, Egy hamis isten szól rád: „Légy jó, fogyassz, s ne gondolkozz!” (Mert Itt)... Aki őszinte az bolond, tiltott szó az igazság, A balfékek a valakik, és valuta a hazugság! Torzul az érték, és a mérték is beteg, A hír, már nem hír, csak kattintás legyen! A szemem nyitva, de belül vakon, Kérdezem: "Lesz-e még holnapom?" Válasz csak a csend... A múlt megmeredt, Jövőnk nincs kőbe vésve, Csak porba írt jelek! [Chorus 1 - fő refrén] Ismét egy újabb nehéz dal... Nem kell, hogy szeresd! Porba írtam,... az éjjjel, De a gonosz elfújja... Kéjjel! Aki nem hallja... az menekül, Aki érzi... nincs egyedül! Nem szól már semmi új, Csak az emberi gyarlóság friss verziója! Nézd!... Még azon is túl! S látod... Haldoklik az igazság, ahogy a bűn vízbe fojtja! [Verse 2] S van ki mások nyakán áll, hogy magasabbnak lássák, De trónja alján, csak a leigázott holtak csontjai várják! S önmagát bálványozza, míg teste, s lelke rohad, Majd sír, mikor rájön, nem maradt neki csak a holtak! A hatalom lehet édes, de harácsolni hasztalan, Mert amit uralsz, annak valójában rabja vagy! A zsarnoki szeretet nem igaz - s csak tarol, S empátiád is csak marketingszöveg valahol. A valutád is bűn, s eladod, ha kell, És csodálkozol rajta, hogy lelked nem felel. [Chorus 2 refrén] Ez nem egy vers, s nem is dal - ez egy világvallomás, Egy ritmikus vád, s bírálat - kifacsart valóságtagadás! Ha érted, ne hallgass tovább — s ordítsd velem! Ez nem mehet így tovább!!! - mozduljunk emberek! ... Ez egy újabb nehéz dal, Mert nincs benne remény! Csak valóság és fal, Mit írtam a lelkedért! Ha most nem ébredsz, talán már nem is fogsz, És maradsz bezárva, s többé nem ragyogsz! [Bridge – bibliai idézet] „Mert ahol a te kincsed van, ott lesz a te szíved is...” [Máté 6:21] (De talán már nem a lelked, hanem a piacod dönt rólad is…) [Verse 3] A mentőcsónak már lyukas, de te még jobban húzol, A part már rég lángol - de még remélsz, és úszol. A jövő csak szó, de senki le nem írja, Az író is már hitetlen, s a keze sem bírja! ... Ha most nem mozdulsz, porrá lehet minden, Csak rajtunk múlik, hogy élünk, s milyen szinten! Egy pillanat is elég, hogy romba dőljön világunk, Építeni nehéz, hát vigyázzunk rá, s legyen jó az irányunk! ... Az emberek nem rosszak - csak fáradtak A világ sem dőlt össze - csak rákaptak! Mert míg van egy jó szó - Addig van esély! De ne maradj néma! - Akkor minden porba vész! [Final Chorus – utolsó leheletként] Ismét egy újabb nehéz dal... Nem kell, hogy szeresd! Ha ezt hallod, s mit érzel, Az az lesz, mi emberi lehet! ... Nem szól már semmi új, Csak az emberi gyarlóság friss verziója! Nézd!... Még azon is túl! S látod... Haldoklik az igazság, ahogy a bűn vízbe fojtja! [Outro] Csak hallgasd… a csend beszél, S a pusztulás is dallammá válik. De ha nem figyelsz... nem zenél, S minden mi tiszta, széjjel málik! [musical derivation] [End]