igazság

[Intro – Suttogva, magányos zongora] Azt mondják, az igazság felszabadít... Akkor miért nem kapok levegőt? [Verse 1 – Törékeny, bensőséges] A csendben találtam a választ, Mindarra, mit elhallgattál. Minden ígéret másképp hangzik, Mióta tudom, hogy hazudtál. Ismertelek, mint a szívverésem, Minden titkod, minden sebed. Most egy idegent látok benned, Aki mellettem ébredt fel. [Pre-Chorus – Lassan építkező] És úgy szeretnélek gyűlölni, Mindazért, mit tettél velem. De a legnehezebb az egészben, Hogy még mindig szeretlek. [Chorus – Erőteljes, szívszorító] MONDD AZ IGAZSÁGOT! Akkor is, ha beleszakadok! Ha minden szó, amit kimondasz, Összetöri, amit építettünk! MONDD AZ IGAZSÁGOT! Nem kell több hazug ígéret! Nem akarok abba kapaszkodni, Ki már rég elengedett engem! Összetörheted a szívemet, Nézheted, ahogy széthullok! De ne mondd, hogy engem védesz, Mikor csak hazugságban tartasz! Ó, mondd az igazságot... Szerettél valaha igazán? [Verse 2 – Visszafojtott düh, mély basszus] Ezerszer játszom újra mindent, Keresem, hol rontottuk el. Minden csók egy újabb kérdés, Minden érintés hazugság lett. A képek még ott vannak a falon, Mintha semmi sem változott volna. Milyen kegyetlen tud lenni az emlék, Ha a valóság már összetörte. [Pre-Chorus – Fokozódó érzelmek] Nem kell tökéletes befejezés, Nem kell, hogy megmagyarázd. Csak mondd el, melyik emlék volt igaz, Hogy legalább azt őrizhessem tovább. [Chorus – Teljes hangszerelés, magas ének] MONDD AZ IGAZSÁGOT! Akkor is, ha beleszakadok! Ha minden szó, amit kimondasz, Összetöri, amit építettünk! MONDD AZ IGAZSÁGOT! Nem kell több hazug ígéret! Nem akarok abba kapaszkodni, Ki már rég elengedett engem! Összetörheted a szívemet, Nézheted, ahogy széthullok! De ne mondd, hogy engem védesz, Mikor csak hazugságban tartasz! Ó, mondd az igazságot... Szerettél valaha igazán? [Bridge – Minden hangszer elhallgat, megtörő hang] Igaz volt, mikor öleltél? Igaz volt, mikor sírtál? Komolyan mondtad, hogy szeretsz? Vagy akkor is csak hazudtál? Mert megtanulnék nélküled élni, Megtanulnék újra szeretni. De hogyan bocsássak meg annak, Ki megtanított félni a szerelemtől? [Final Chorus – Kitörő érzelmek, erőteljes magas hangok] CSAK MONDD AZ IGAZSÁGOT! Nem érdekel, ha összetör! Inkább fájjon az őszinteség, Mint hogy a hazugságod megöljön belül! MONDD AZ IGAZSÁGOT! Hadd hulljon szét minden álom! Ha a szerelmünk sosem volt valódi, A végét már nem is bánom! Megtarthatod az ígéreteidet, Az összes kifogásodat! De ne nevezd ezt szerelemnek, Ha a szemembe hazudtál! És nem kell, hogy megments engem, Attól, amit te tettél velem! Én csak azt akartam, hogy szeress... Annyira, hogy igazat mondj nekem! [Outro – Halk zongora, kimerült suttogás] Azt mondják, az igazság felszabadít... Csak azt nem mondták... Hogy a szabadság is fájhat.