Színek szűrője szűri át - ki látott már ilyen szitát - az életet. Mint felbolydult legyek - az emberek - rácsos szemükkel nézhetik az arany napot, és élvezik a sokszínű éveket: Szürke földet és kék eget. Papírsárkányt ereget a fakósárga szél. Tűzpiros nyár és jégfehér tél szül rózsaszín emlékeket, melyekben ébenfekete fest elmúló gyászt, sötét képeket. Ezüst nappalt követ türkiz éj csillagokkal. Ráhajol a bordó hajnal életedre, akár egy védőszent keze. Azúr szemmel figyel az élet istene. A zöld-reményt öltő hétköznapok rád folyó, súlyos alakzatok. Lusta barna foglal helyet: szétfoszlik az emlékezet. De a hű és kitartó kék, megment - mint fényes tollpihék - az unalomtól néhanap. És "lila dalra kel" a költő nyakkendője... Ne nézz hátra, mindig csak előre!
