[Intro – Slow, melancholic Hungarian folk instrumental. Solo violin, soft viola kontra, deep double bass drone.] [Verse 1 – Intimate male vocal] Gólya fészek a laktanya kéményén, megkereslek én ezen a hétvégén. Megkereslek, megkérem a kezedet, arany gyűrűt viszek én majd teneked. [Chorus – Fuller folk texture] Gólya madár békát visz a csőrében, öreg baka kesereg az őrségen. Messze van a százada, mikor mehet már haza? Százados úr, eresszen a babámhoz! [Verse 2 – Slight emotional lift] A toronyban hetet ütött az óra, elmúlt az ősz, elköltözött a gólya. Tavasszal majd visszajön a fészkére, haza megyek én a tavasz végére. [Chorus – Stronger harmony] Gólya madár békát visz a csőrében, öreg baka kesereg az őrségen. Messze van a százada, mikor mehet már haza? Szőke leány epedek a csókodért. [Verse 3 – Darker tone, slower phrasing] Százados úr, de nehéz a szolgálat, odahaza ellopták a babámat. Haza mennék, de a baka nem mehet, a hazának most katonák kellenek. [Final Chorus – Slower, emotional peak] Gólya madár békát visz a csőrében, öreg baka kesereg az őrségen. Messze van a százada, nem is menne már haza? Odahaza senki nem vár engemet. [Outro – Modulation up one whole step, brighter but tragic lift. Solo violin introduces new key, male vocal re-enters softly.] Gólya madár békát visz a csőrében, öreg baka kesereg az őrségen. Messze van a százada, nem is menne már haza? Odahaza senki nem vár engemet. (Messze van a százada, nem is menne már haza? Odahaza senki nem vár engemet.) (Odahaza senki nem vár engemet.) (Odahaza senki nem vár engemet.) [End – Violin sustains final high note, bass drone fades slowly.]
