[Vers 1] Lehordtam a csillagokat a lábad elé, De átléptél rajtuk, mert nem látod őket. Hiába építettem, te nem szeretted a fészket, Mert talán a másé jobban érdekelt téged. [Refrén] Nem mondtam, hogy szeretlek, csak ritkán nagyon, Nehogy megkopjon ez a szép gondolatom. Őriztem, mintha ez lett volna a legszebb kincsem, De lassan rájöttem, hogy szinte semmim sincsen. [Vers 2] Nem tudtam, hogy nem kell rá vigyázni, Mert akkor az másoknak mindig csak hiányzik. Te mindig csak a napot nézted, Én meg a csillagokat szedtem, érted. [Refrén] Nem mondtam, hogy szeretlek, csak ritkán nagyon, Nehogy megkopjon ez a szép gondolatom. Őriztem, mintha ez lett volna a legszebb kincsem, De lassan rájöttem, hogy szinte semmim sincsen. [Bridge] Úgy gondoltam, nem szavakban él a szeretet, Hanem abban, ha marad, ki tényleg veled lehet. És ha néha hallgattam, az sem volt véletlen, Csak féltem, hogy a szóval mindent elveszíthetek. [Záró refrén] Nem mondtam, hogy szeretlek, és te nem is panaszkodtál, De nem vettem észre, hogy ezt nekem sem mondták. Nem mondtam, hogy szeretlek, csak ritkán nagyon, Most már késő, de őrzöm ezt a gondolatom. Nem vettem észre, hogy te sem mondtad sosem.
