[Bevezetés] [1. vers] Ködös álomban, egy sötét folyosón Mikor a padló pedig lebegett A színek eltűntek, minden fekete, fehér Marcangol a bűntudat, lelkem mélyén egy kút Kiszáradva benőtte gaz és a moha [Kórus] Sétálok egy ösvényen, hova visz még nem tudom Napfény kúszik az ágak között, szél simogatja az arcomat Hol vagy már? Miért nem vagy még itt? Sötét árnyak jönnek felém, fekete nap Elfolyó idő, szét hulló világ, lebegő alakok Szűkítő lánc, üvöltő árnyak, hova menekültek nem maradt más Csak a feledés, a feledés [2. vers] Sötét fejünk felett szürkék az ég Eltakarják fentről a fényt Lábunk alatt megremeg a föld Megjelent hirtelen egy szakadék [Kórus] Add a kezed soha ne engedd el, emelkedj velem Eltűnt a világ szemünk elől, fekete eső hull alá De felkel a nap, eljön a fény, remeg a világ az ég közepén Álmokon túl a hegy tetején, mámoros dallamot suttog a szél Szívem nehéz a lelkem merész, fekete könnyek az arcomon Mindenki eléri a fájdalom, ami egész végig bennem lakott A feledés, a feledés [Befejezés] A feledés
