A felhők még feketén, hanyatt, horgonyon a horizonton, a homok még csillámtalan, csendes és Hold-hideg. Egy elmúlt tengermeder vagy egy tenyérnyi tér csak ez? Egy elmúlt tengermeder vagy egy tenyérnyi tér csak ez? Világűri búvár, hirtelen merül fel a láva-lassú inga-gömb, lent a dünedombok, a holt bozótok: térden, és fehér, szemfehér fénybe krómozódnak a másodperc-homokszemek, hogy aztán ismeretlen évszázadokba rendeződjenek – és este majd, ha meghal a hajnal: és este majd, ha meghal a hajnal: a széltől meggyűrűzött homokhullámok mozdulatlan tengerükre sötétselyem halálból hoznak álmot, oda is, ahol állok, és oda is, ahol nem állhatok sohasem.
