Tündérmese 3-Fairy Tale, part 3

[Intro – halk narráció] HU Az éjszaka csendjében néha a lelkek hamarabb felismerik egymást, mint az emberek… EN In the silence of the night, souls sometimes recognize each other before people do… [Verse 1 – mother ] HU Valami hívott a hajnal előtt, egy régi dallam a szél alatt. Mintha valaki messziről évek óta engem kutatna. Gyermekkorom rétje visszahívott, a patakpart és a régi fák, és bennem újra felébredtek az elfeledett csodák. EN Something called me before dawn, an old melody beneath the wind. As if someone far away had searched for me for years. The meadow of my childhood called again, the riverbank, the ancient trees, and deep inside me slowly woke forgotten miracles. [Dialogue I – félálomban] Fairy– HU „Miért érzem úgy… hogy ismerlek?” Mother– HU „Miért érzem úgy… hogy hiányoztál?” Fairy – EN “Why does my heart feel like I’ve known you before?” Mother– EN “Why does it feel like I’ve missed you for so long?” [Pre-Chorus] HU És ahogy a régi mondóka újra életre kelt az ajkán, megnyílt valami láthatatlan… EN And when the ancient rhyme returned upon her lips, something unseen opened wide… [Chorus] HU Kerek erdő, színes mező, álmok között nyíló erő. Eltévedt fények, régi nevek, mind hazatalálnak veled. EN Round green forests, painted fields, a doorway hidden in our dreams. Lost little lights and ancient names all find their way back home through you. [Verse 2 – Fairy] HU Láttalak csendben aludni, szíved alatt új fény ragyogott. És akkor bennem valami egyszerre sírt és mosolygott. Mert minden ölelésedben egy otthon melege élt, és én először vágytam arra, hogy emberként szülessek meg. EN I watched you sleeping silently, another light beneath your heart. And something deep inside of me was crying while it smiled. Because within your every embrace I felt the warmth of home, and for the first time in my life I wished to be born human. [Dialogue II – az álom peremén] Mother– HU „Ki vagy te… kis fény?” Fairy – HU „Talán az, akire mindig vártál…” Mother – HU „Miért fáj úgy a szívem, mikor rád nézek?” Fairy – HU „Mert emlékszik.” Mother – EN “Who are you… little light?” Fairy – EN “Maybe the one you’ve been waiting for…” Mother– EN “Why does my heart ache when I see you?” Fairy – EN “Because it remembers.” [Bridge – cat] HU A macskák őrzik az átjárókat. Egyetlen pillanat elég, hogy két világ újra összeérjen. Az emberek álomnak nevezik. A tündérek sorsnak. EN Cats guard the hidden gates. One single moment is enough for two worlds to touch again. Humans call it dreaming. Fairies call it destiny. [Verse 3 – Tündérkirálynő] HU Gyermekem… a döntés már megszületett benned, mielőtt kimondtad volna. Mert aki megtanul szeretni egy emberi szívet, az többé már nem fél a földi élettől. EN My child… your choice was born inside you long before you spoke it aloud. For the one who learns to love a human heart will no longer fear a human life. [Final Chorus – együtt] HU Kerek erdő, színes mező, összeér múlt és jövendő. Tündérszárny és emberkéz, ugyanabba a fénybe ér. Ha elvesznénk az időben, a dal majd visszavezet, mert minden szív mélyén ott él egy réges-régi szeretet. EN Round green forests, painted skies, past and future reunite. Fairy wings and human hands meet within the same old light. And if we lose ourselves in time, the song will lead us home again, because in every heart there lives an ancient love that never ends. [Outro – suttogás] HU „Most már emlékszem rád…” EN “Now I remember you…”