(1. versszak) A falon a jelek, ahogy nőttetek, még ott a nyom, Minden centi egy emlék, mit a szívembe zárolok. Sára, a nevetésed még ma is a ház falaiba vész, S te, kicsi Fanni, a tekintet(Refrén) Mert Dénes vigyáz rátok, amíg a világ forog, Értetek dobban minden percben ez a bolondos dob. Lehettek felnőttek, vagy messze járó idegenek, Sára és Fanni, az én karom az otthoNézem, ahogy váltok lassan kész nővé, s a világ hív, De nekem ti maradtok, akiket mindig óv a szív. Sára, a bölcsességed, s Fanni, a tiszta lelked, Olyan kincsek ezek, miket a sors nekem rendelt. Apa talán elfárad, de a szeme sosem téveszt el, Bármerre sodor az élet, a nevetekkel ébred fel. (Bridge)notok, gyermekek. (2. versszak)ed mindig oly merész. Én voltam a vár, a bástya, mi soNem kell, hogy tökéletes legyen ez a földi út, A szeretetem egy forrás, mi soha ki nem fút. Ha egy nap majd én is csak egy emlék leszek nektek, Ebben a dalban a nevetek örökké együtt lüktet. (Refrén)sem dőlhet le,Mert apa csak egy van, ki csendben is mindent ért, Ki tűzbe megy értetek, s nem kér semmit a semmiért. Sára és Fanni, a két csillag az egemen, Ti vagytok a mindenem, a legszebb végtelen. Ti pedig a fény, mi minden sötét sarkot átölelt.
