Az álmos szombatot madársikoly rázta fel. Lenéztem a társasház nyugalmából csendben. Hisz érdekelt, honnan jön ez az éktelen lárma. A halálsikoly erősödött mindent túlkiabálva. Felverte a délutáni kávézások csendjét. A hétvégi pihenések és szieszták rendjét. És csak sírt tovább a hang. Hogy honnan jött, nem láttam, és csak vijjogott alant, mint vészharang a kárban. Majd a lenti bokorból borzolt tollal kiszállt egy rigó. Utána vetette magát egy nála alig nagyobb kis ragadozómadár. Még továbbszállt az áldozat, de esélye sem volt. Menekült - ám a kárhozat nyomában loholt. Innen nem is messzire karvaly-drónok osztják a halált. Vércse vijjogású sorozatvető süket robbanása jelzi, hogy talált. Katonákba és civilekbe belemarnak a bomba szilánk-karmok. Hasít a halálhang. Mikor lesz már vége? Mit akartok?!
