
Nézed az árnyakat, ahogy táncolnak a falon, Csendben lebegsz, az éj leszálltát várod vajon. Drágám, hinnem kellett benne. Örökké kapaszkodom, arany karjaimban vagy, Lassan fojtogatlak szerencsehozó talizmánjaimmal. Miért nem engedlek szabadon?ikor lehunyom a szemed, emlékezz, Lehet, hogy holnap már nem jön új nap. A szívemben őrizlek, a szívemben, Már a kezdetektől tudtam én, De nem hagyhattam, hogy győzzön. Láttam a szemedben, a szemedben: Már nem él benned az életvágy. Mikor alszol, sírsz, talán a halált kívánod, Mikor rám nézel, elrejted, amit érzel. Ne fordítsd el újra a tekinteted! Hol lesz ennek vége? Egy csillag hull alá, te felé nyúlsz, A fény felé. Földi tested lassan elhalványul, Elnyeli az éj. Lenn, a sötét mélyén állok én. Mikor lehunyom a szemed, emlékezz, Lehet, hogy holnap már nem jön új nap. A szívemben őrizlek, a szívemben, Már a kezdetektől tudtam én, De nem hagyhattam, hogy győzzön. Láttam a szemedben, a szemedben: Már nem él benned az életvágy. Igen… Már nem él benned az életvágy…

