A szőnyegen

[Intro – ambient pad + sub bass pulse] [Verse 1 – intimate, almost spoken] A csésze alján kihűlt barna tó, peremén árnyak, kimondatlan szó. A redőny résein ólom dereng, a szoba sarkában néma csend leng. Ráncai árkok egy idegen térképen, az üveg tompán veri vissza rémképen. A padló recsegve a terhét viszi, minden rezdülését a visszhang eszi. [Pre-Chorus – beat starts subtly] A falakon halk remegés szalad, minden zajjal új gondolat hasad. Zörgő, kusza örvénybe dőlnek, iránytalan sodrásban egymásra törnek. [Chorus – strong modern pop impact] Üvölt mindenem — némán kell hordjam, összeszorított foggal tartom blokkban. Kireped a mellkas minden sóhajtásban, kapaszkodni mindig a szótlanságban. [Verse 2 – beat continues] Széthullt ritmusban lüktet, hörög, mind táguló feszülésben pörög. A rend foszló hálóként szétszakad, szála nappalonként mélyebbre szalad. [Build – tension rising] Felcsap a zaj — belül tör el valami, szilánkokra hull bennem minden apai. Kapar a torok, szűk a mellkas, ég, szemhéjam alatt remeg a kétség. [Big Chorus – layered vocals, fuller drums] Üvölt mindenem — némán kell hordjam, összeszorított foggal tartom blokkban. Kireped a mellkas minden sóhajtásban, kapaszkodni mindig a szótlanságban. [Outro – music strips back] Csendesítem magam. Nem győzelem. Leülök mellé a szőnyegen. Mikor nehéz, ő sokszor csak mosolyog, most a boldogságtól is csak zokogok. A csésze alján kihűlt a tó, nem lett könnyebb, csak más a szó. Nem gyógyulás ez — csak fegyelem, hogy ne a hang beszéljen bennem.