[1. Verze] Hajnali három, a torkom mint a sivatag, A bal orrlyukam cement, a jobbik meg elakadt. Úgy fekszem az ágyban, mint egy partra vetett bálna, Kinek a tiszta oxigén csak egy távoli álma. Kétségbeesve túrom fel a sötét szobát, Leverem a lámpát, a macskát meg a zongorát [2. Verze] Megvan a kis flakon, a megváltó műanyag, A függőségem tőle már egy kész regény-alap. Úgy rázom a szert, mint egy koktélbárban a mester, Ezzel a durva kémiával nem bír el az ember. Célra tart a fúvóka, s mint egy profi kommandó, Megy a dupla szippantás, a mozdulat már állandó. [Refrén) Mert két slukk a mennyország, s a dugulásnak lőttek, Bár a helyi patikusok belőlem palotát vettek! Mentolos a tüdőm, de a nyálkahártyám romokban, A gyógyszergyári részvényem is biztosan ott van. [3. Verze] Hordom a zsebemben, mint a legdrágább kincset, A sok nehéz flakon már a földig lebilincselt. A múltkor a repülőn a vámos vett elő, Mert a táskámból kiborult tíz permetező. Azt hitték, a repülőre vegyi fegyvert viszek, Pedig csak a dugulásom ellen viszek tízet [Bridge (Átkötés)] A sós vizes alternatíva nálam csúnyán elbukott, A tüsszentési rohamtól a csillár is megingott. A tengeri sós pára csak a heringeknek élet, Nekem a tiszta vegyszer tisztítja a képet Négyórás a hatásidő, az órámhoz igazítom, A havi fizetésem felét a patikában hagyom. [Refrén) Mert két slukk a mennyország, s a dugulásnak lőttek, Bár a helyi patikusok belőlem palotát vettek! Mentolos a tüdőm, de a nyálkahártyám romokban, A gyógyszergyári részvényem is biztosan ott van.(Outro-Zárás) Psziitt psziitt– a hang, ami nekem a világ, Kinyílik az orromban a mentolos virág. A szaglásom elszállt, a vacsorát sem érzem, De jön a tiszta oxigén, s ez megmenti a létem. Holnap majd leszokok, ezt komolyan tervezem, De ma még a patikából az egész készletet megveszem!
