Amióta megláttalak, Szebben süt a nap le rám És azóta százszor szebben Dalol a kis csalogány. Csak a piros ajkad néma S mosoly rajta nem fakad, Saját magam árnya vagyok, Hisz csókolnom nem szabad. Amióta megláttalak, Illatosabb a mező És azóta tövis nélkül Áll a büszke rózsatő. Csak a lelked lett fagyosabb, Csak a szíved lett büszke S szerelmemtől lobbant lángra A kétségb’esés üszke. Amióta megláttalak, Örök tavasz ég virul És azóta kis madarat Kis leány nem tart rabul. Csak te tartasz foglyul engem S csak a szívem csupa seb; A neveddel ajkaimon Halok meg! – úgy édesebb.
