Tegnap egy távoli városnegyedben jártam, s elmentem a ház alatt, ahová ifjúként oly sokszor beléptem. Ott hajdan Erósz ölelt magához, gyönyörű, ellenállhatatlan erejével. És tegnap, amikor újra végigmentem a régi utcán, a szerelem varázsa egyszerre széppé tette a boltokat, a járdákat, a köveket, a falakat, az erkélyeket, az ablakokat – nem maradt ott semmi, ami csúf lett volna. És ahogy álltam, s néztem az ajtót, ahogy megálltam, s lassúbbra fogtam léptem a ház alatt, egész valóm visszaadta magát annak a régen őrzött, édes megrendülésnek.
