Szemedbe nézek. A rendet keresem. A "bogár" megállt, belém feledkezett. Egy szempilla épp ferdén a másikra borul. A részlet éles, és elhomályosul... Most ne nézz el, mert a tekinteted, ha máshová tapad, kétségtelenül, imádni fognak a meztelen falak… Most ne nézz el,! Ne nézz el! Ez a pillanat örök. A külvilág megszűnt, a buborék pörög, szivárvány színű márványos fátyol, a tekintet beszippant az ember csak bámul hív a szem, az a kék egy gyönyörű rejtélyes melengető árnyék... Most ne nézz el, mert a tekinteted, ha máshová tapad, kétségtelenül, imádni fognak a meztelen falak… vers © 2019
