Ébredünk, és velünk ébred ...

Ξυπνάμε και η θάλασσα ξυπνά μαζί μας Με όραση καινούρια προχωρούμε Η μέρα έχει μαιάνδρους Όπως η θάλασσα κύματα Στην καρδιά μας αδειάσαμε (προσωρινά) Την πόλη Εμείναμε με την εικόνα τ' ουρανού O ήλιος εμέτρησε τη γη μας Mikor ébredünk, s velünk ébred a tenger, új álmokkal és vágyakkal indulunk tovább. Napjaink is oly változékonyak, mint a tenger, mely hullámaival rajzol új, meg  új világot. Szívünkből száműzzük – egy időre – a várost, s így, csak az ég tiszta képe marad,  hogy a Nap végigmérje  földünket. Η μέρα τούτη όπου ξυπνήσαμε Με θάλασσα και κύματα Με όραση και μνήμη καθαρή Τόσο μεγάλωσε Που ο ήλιος δεν μπόρεσε να τη μετρήσει Που ο ήλιος δεν μπόρεσε να τη χωρέσει. S ez a nap, melyre most ébredtünk, tengerrel, hullámokkal, vágyainkkal, álmainkkal, tisztán, tiszta szemmel és tiszta emlékekkel, oly hatalmassá tárult előttünk, hogy a Nap már nem is látja a határait, s nem tudja többé átölelni sem. elni sem.