[Verse 1] Édes idő, sosem tegyél keserűvé engem, hogy a magyar a magyarral miért ily kegyetlen, milyen átok sújtja ezt az ősi népet, ideje tanulni egy kis bölcsességet. [Verse 2] Ó, mily sok-sok belső könnyet fájón ejtek, mikor látom, ahogy sokszor egymásba vesznek, évszázadok fúltak vad tragédiákba, sok honfitársunk futott a nagyvilágba. [Chorus] Ez az ősi hazánk több mint ezer éves, ám a földje lett sok hős magyartól véres, fogjunk már egyszer össze, éljünk békességben, csak így juthatunk majd örök fényességbe. [Outro] Fogjunk már egyszer össze, éljünk békességben, csak így juthatunk majd örök fényességbe.
