Álmomban megéheztem és egész álló éjjel, két halott nővérem sóval etetett aztán, kínzó szomjúság fogott el, a torkom is kiszáradt rendesen – Annak, aki vízzel kínál – – suttogták nekem – -, vigyázz! Ne nézd meg arcát, ha még felébredni vágysz!" Rémülten ereszkedtem házunk udvarára oda, hol a kút volt; hét pecséttel zárva Egy idegen nő fészkelt azon, csupaszon a melleiből harmatos víz patakzott én mélyen arcába néztem szeme nem volt, ám helyére került kettő – ezüstérme. Szomjam elmúlt, újra rámtört ám, az éhem s az a halott két nővérem sóval traktált egész éjjel.
