Így volt, mert így kellett lennie. A kép a falon, kredencem matt színe - minden helyén van. Minden pontosan mutatja időm és életutam. Ízlésem, célom, álmaim világa ég bele lassan az éjszakába. Ami elkésett, az is direkt késett el, ami elveszett, azt is én vesztettem el. Talán készültem rá, nem is tudom, talán így hozta meg a hangulatom. S ami enyém lett, azt is kézzel kaszálva eltettem jól a ládafiába. S ha eljön értem a fény előbb-utóbb - az árva, beolvadok a szivárványba.
