A SZERELEM TÖRVÉNYEI III. Rész(THE LAWS OF LOVE III – IT DOESN’T BELONG TO ME ) —NEM TARTOZIK HOZZÁM

THE LAWS OF LOVE III – IT DOESN’T BELONG TO ME I thought my journey led to you. That everything I had been searching for was there in you. But while I was moving toward you… I found my way home to myself. The law of polarity… I see both sides of you. The light that called me closer. The shadow that kept me far away. I don’t have to call one side the truth, and deny the other within my heart. I will not call it love if it hurts me again and again. But I won’t deny the light just because I saw the shadow too. I see you. And beside you, I will not abandon myself. Love doesn’t belong to me. And it doesn’t belong to you. It flows through us when we remain open, but no one can ever possess it. You awakened it within me… but you are not its source. Love is no one’s possession. It is a state of being that recognizes itself within us. The law of giving and receiving… I give, and I receive. I do not give so you will owe me. And I no longer believe that I am only good when I am always giving and never asking for anything. Love is not a one-way river. I give without running dry. I receive without feeling ashamed. I give with open hands. I receive with an open heart. What flows freely takes nothing away from either of us. Love doesn’t belong to me. You awakened it within me… but I no longer wait for you to give it back. It is a state of being… and now I know its voice. The law of rhythm… I flow with you… but I will not leave myself behind. Sometimes you are close. Sometimes you are far away. Sometimes the sky opens between us. And sometimes silence takes back the music. Not every distance means the end of love. And not every closeness means that I am safe. I will not try to stop the tide. I know when I need to move, when I need to wait, and when I need to stand upon my own shore. I thought you brought love into my life. That is why I feared you could take it away with you. But you were not the source. You were the doorway… through which I discovered who I become when I live in love. To be in love is love at its brightest. Not because it binds us more tightly… but because it teaches us to love and still be free. I see both sides of you. I give, and I receive. I flow with you… but I will not leave myself behind. Love doesn’t belong to me! And it doesn’t belong to you! It cannot be confined to a body, or held captive by a single story! You awakened it within me… but now I know where it begins! Love is no one’s possession! The universe recognizes itself through us! I see both sides of you — and I will not deny myself! I give and I receive — and still remain whole! I flow with you — but I will not leave myself behind! You did not arrive so I could become whole within you… but so that beside you I could finally recognize: I have always been a part of the whole! You cannot take it when you leave. It does not fade when you stay. What I was searching for within you… found its home within me. I thought my journey led to you. But I found my way home to myself. You were not the final destination… you were the doorway to the universe. [Intro — fully sung, clear female vocal, grand-piano pulse] Azt hittem, hozzád érkezem. Hogy benned van mindaz, amit kerestem. De miközben feléd indultam… önmagamba érkeztem haza. [Two-bar piano turn — pulse continues] [Law Eleven — clear sustained melody] A polaritás törvénye… [Short pause] Mindkét oldalad látom. A fényt, amellyel közel hívtál. Az árnyékot, amellyel távol tartottál. Nem kell az egyiket igaznak hinnem, és a másikat letagadnom magamban. Nem nevezem szeretetnek, ami újra meg újra bánt. De nem tagadom meg a fényt csak azért, mert árnyékot is láttam. Látlak téged. És melletted nem tagadom meg magam. [Chorus — expansive concert art-soul] A szerelem nem tartozik hozzám. És nem tartozik neked. Átáramlik rajtunk, ha nyitva maradunk, de senki sem birtokolhatja meg. Te felébresztetted bennem… de nem te vagy a forrása. A szerelem nem egy ember tulajdona. Egy létállapot, amely bennünk talál önmagára. [Two-bar piano turn — no slowdown] [Law Twelve — flowing piano and strings] Az adás és elfogadás törvénye… [Short pause] Adok, és befogadok. Nem azért adok, hogy tartozz nekem. De többé nem hiszem, hogy csak akkor vagyok jó, ha mindig én adok, és semmit sem kérek. A szeretet nem egyirányú folyó. Adok, anélkül hogy elfogynék. Elfogadok, anélkül hogy szégyellném. Nyitott kézzel adok. Nyitott szívvel fogadok. Ami szabadon áramlik, nem vesz el egyikünkből sem. [Short Chorus — stronger, brighter] A szerelem nem tartozik hozzám. Te felébresztetted bennem… de már nem tőled várom vissza. Egy létállapot… és én már ismerem a hangját. [Second movement — stronger piano, fuller strings] [Law Thirteen — driving pulse, higher vocal] A ritmus törvénye… [Short pause] Veled áramlok… de magamat nem hagyom el. Van, amikor közel vagy. Van, amikor távol. Van, amikor megnyílik közöttünk az ég. És van, amikor a csend visszaveszi a zenét. Nem minden távolság a szeretet vége. És nem minden közelség jelent biztonságot. Nem állítom meg az árapályt. Tudom, mikor kell mozdulnom, mikor kell várnom, és mikor kell a saját partomon megállnom. [Bridge — strong vocal, piano pulse continues] Azt hittem, te hoztad el a szerelmet. Ezért féltem, hogy magaddal viszed. [One-beat silence] De nem te voltál a forrás. Te voltál az ajtó… amelyen át megláttam, milyen vagyok én, amikor szeretetben létezem. A szerelem a szeretet legmagasabb fénye. Nem azért, mert erősebben köt… hanem mert megtanít szabadon szeretni. [Full one-second silence] [Final build — fully sung, energy rising] Mindkét oldalad látom. Adok, és befogadok. Veled áramlok… de magamat nem hagyom el. [Final Chorus — huge 360° opening, powerful high vocal] A szerelem nem tartozik hozzám! És nem tartozik neked! Nem zárható testbe, nem foghatja egyetlen történet! Te felébresztetted bennem… de már tudom, honnan fakad! A szerelem nem egy ember tulajdona! A mindenség önmagára ismer általunk! Mindkét oldalad látom — és nem tagadom meg magam! Adok és befogadok — de közben egész maradok! Veled áramlok — de magamat nem hagyom el! Nem azért érkeztél, hogy benned legyek teljes… hanem hogy melletted felismerjem: mindig is része voltam az egésznek! [Final Post-Chorus — strong, no tempo drop] Nem viszed el, ha elmész. Nem fogy el, ha maradsz. Amit benned kerestem… bennem talált haza. [Outro — fully sung, pulse continues] Azt hittem, hozzád érkezem. Közben önmagamba tértem haza. Te nem a végállomás voltál… hanem az ajtó a mindenséghez. [Final piano, cello and strings chord — immediate complete stop] [End]