Song Cover Image

"MATT : The King Rains Supreme"

V6-MINI

Füstöl a levegő, már alig kapok levegőt, Két utolsó szálam van, ma elégetem mindkettőt. Álmomban negyvenéves, még mindig ugyanott állok, Kérdezem a főnököt: mondd, merre tovább, mit vártok? Kilépek az utcára, már hallom, hogy jönnek, Egy pillanat alatt a nyugodt napok eltűnnek. A végén már a család sír, a tárgyalóban állok, Túl sok a hamis arc, akiket barátnak látok. Sok a balhé, sok a szó, mindenki kemény, De ha beüt a baj, eltűnik a sok legény. Egy haver elesett, de vissza akar szállni, Még egyszer a régi úton akar végigjárni. Üres a zseb, de a gondból jut elég, Van, aki huszonöt évet kapott a tettéért. Nem is tudom, miért vagyok még mindig itt, De ha ellenem fordulsz, nem félek semmitől. Ma este mindent felejtek, Keresem az utam, néha félremegyek. Ma este mindent felejtek, Ha visszanézek, csak annyit kérdezek: Milyen rövid az élet, egyszer mindenki elmegy, Nem számít, mit mondtok, én megyek tovább, ha kell. Nem érdekel a beszéd, a boldogságot keresem, Ma este mindent felejtek, és újra kezdem az életem. Ma este mindent felejtek, Keresem az utam, néha félremegyek. Ma este mindent felejtek, A boldogságot hajszolom, amíg csak létezek. Új név a pályán, most mindent beleadok, Sok emberrel mentem, de keveset kaptam ott. Kerülöm az árulót, ki csak a pénzt lesi, Mert szegény voltam mindig, a szívem az egyetlen kincsem. Nem kell a sok szöveg, tesó, én magam vagyok, Amit átéltem, abból írom a soraimat. Voltak nagy csaták, voltak kemény éjszakák, De nem minden barát az, aki válladra csap. Sokan elfordultak, mikor bajba kerültem, Azt hittem, mellettem állnak, de egyedül maradtam. Átvirrasztott éjszakák, pohár az asztalon, A múltam néha visszahúz, de nem hagyom magam. Voltak haverok, akik hátba szúrtak, A szemembe nevettek, a hátam mögött fúrtak. De tartom a fejem, nem hajtom le többé, Amit az élet elvett, nem kapja vissza könnyen. Nem kell bizonyítanom, tudom, hogy ki vagyok, Nem érdekel, ha közben százan támadnak. Nem mondtam még el mindent, van még bennem elég, De amit kaptam tőled, az nekem többet ér. [Refrén – ismétlés] Ma este mindent felejtek, Keresem az utam, néha félremegyek. Ma este mindent felejtek, Ha visszanézek, csak annyit kérdezek: Milyen rövid az élet, egyszer mindenki elmegy, Nem számít, mit mondtok, én megyek tovább, ha kell. Nem érdekel a beszéd, a boldogságot keresem, Ma este mindent felejtek, és újra kezdem az életem.