Telihold fényútján szállva messze, messze. A létem túlpartján álmot sző az este. Testem mélybe süpped, csak szívem húz vissza. Énem éjben lüktet. Fog az álomcsapda. Álmom felvillanó létem tükörképe. Száll az élet súlya, szertefoszlik végre. Feléledve aztán jön a néma reggel. Álmokat kergetve búsan ébredek fel.
