Átjárja lényem az izgalom: Megszerzem-e vagy elbukom? Vadászom tárgyakra, történelemre, felkapom fejem a történetekre. A régit és patinást láthatom az Ecseri bolhapiacon. Árulja mindenki, amije van. E tárgyakban láthatom magam. Múlik az idő, most megtudom. Szembe jön gyerekkorom. Gyermekkori játékaim, biciklim, könyveim, emlékeim. Távol mulatós zene szól. A későn jövő csak most pakol. Pár megszállott kincset keres. Vásárló ma sincs tömeges. Gyors nyelvű japánok, vietnámiak guberálnak ajándéktárgyakat. Egy csendes, öreg, angol úr százezres órákra nyomul. Bár vásárolni alig fognak, inkább csak nézelődnek, kutatnak. A milliós kincs mind ott lapul a tulajdonosnak konokul. Járom az üzleteket sorban izgatottan és elvakultan, keresek rég nem látott tárgyat. Felkelti bennem a vadász-vágyat: az antik áruk tömege. Várják a kofák, hogy veszek-e. Van itt szablya negyvennyolcból, porcelán, óra, sok kincs a múltból. Szőnyegek, könyvek, kerámiák, Jézus szobrok és Máriák. Érmek, pénzek és áhítat. Árulnak kegytárgyakat. Árulnak lelkesen, kedves arccal. Meggyőznek akár egy mosollyal, ha elbambulok, és hagyom, rám ragad az izgalom. Szeretettel beinvitálnak, a "vásárlójelöltnek" kedvében járnak. Bosszúsak néha, ha alkuszom, vagy akár fillérért megkapom kinézett, féltett "kincsüket". Odaadják olcsón, bár lehet, hogy a festmény nem is valódi, de azért patinás, régi holmi.
