Hívj engem az visszahúz! - Konsztantyin Szimonov verse nyomán

Hívj engem az visszahúz Hogyha bölcsen hívsz Hívj, ha eső hozna bút portól sárga színt. Hívj, amikor hó esik, hívj, ha hőség van, Hívj, ha senki sem lesi, azt, ki odavan. Hívj hogyha hírt távolit nem kapsz, elfogyott Hívj ha közöny távolít fásultság vár ott. Hívj engem az visszahúz s azokat felejtsd, kik hiszik, nincs visszaút s inkább elfelejts! Higgyék csak, hogy nem vagyok, fiam és anyám, Lankadjanak barátok tűz körül némán. Hogyha gyászbort innának csak idézve már Hívj, s ne fuss, ha hívnának velük ne igyál! Hívj engem az visszahúz ha érne bármi vész, aki nem várt hívjon úgy csak egy szerencsés. Nem hitték, s nem érthetik, hogy a tűzben ott velem voltál mindvégig, ami megóvott… Hogy is menekültem meg? Titkunk nem vitás: mert-te vártál engemet, úgy, mint senki más.