Fénylő éj (Szaxis)

(Intro) (Verse 1) Az éj csendben suttog, a szél tovaszáll, Egy árnyék még őrzi a régi csodát. A szívembe zárva a hangod, a múlt, De minden egy emlék, mi lassan kihunyt. (Verse 2) A csillag még fénylik, de máshova néz, A távolból halkan a múlt visszanéz. A vágy még itt él bennem, akár a fény, De elnyeli lassan a csend és az éj. (Refrén) Fénylő éj, merre jársz? Kit ölelsz most, holdsugár? Szívem súgja: várj reám, Visszatérsz egy éjszakán. (Bridge) A hajnal már itt van, de nem hoz eléd, A szél messze vitte az álmok tengerét. Ha csitul a vágy, és a múlt menni kér, A lelkem még mindig téged kér. (Outro) Az éj csendben suttog, a szél tovaszáll, De szívemben élsz még, akár a varázs... ---