[Verse 1] Messze a Nádtenger mély ölén, Lengevár áll, béke szigetén. Ott élnek a lengék, zöld a bőrük, Szédülés őket sosem törjük. Őrzik a nádat, csillan a tó, Nádrigó hátán suhanni jó. Hajnaltól estig neszre figyelnek, Csendes vizek közt lengék repdesnek. [Chorus] Ó, Lengevár, hol a nád susog, Harács szívekben lopás forog. De Rence Ervin szeme tiszta fény, Sose alszik őrség e vidéken én. [Verse 2] Harácstanya vörös feje gyúl, Tervet szőnek mind újra és új. Kerek pofájuk csupa ravaszság, Nyári napra lesben áll a vágy. Vidám a lenge, de kardot ránt, Ha a harács nesztelen átszánt. Zöld arcuk árnyékban elvegyül, Vadméhként süvítenek egyre tűn. [Bridge – instrumentális zongora közjáték + halk vokálok] ("Nádtenger... Lengevár...") ("Őrzők éje... Harács árnya...") [Chorus – újra, erőteljesebben] Ó, Lengevár, hol a nád susog, Harács szívekben lopás forog. De Rence Ervin szeme tiszta fény, Sose alszik őrség e vidéken én. [Outro] Nádtenger álma halkan ring, Lengék dala örökké zeng itt. Bár jön a vihar, s a harács dühe, A nád megőrzi az ősi ütemet.
