[Intro] Verse 1) A város árnyékában, hol a beton hűvös, A lelkem mélyén a gondolatok már zúzósak. Nem a bilincs, nem a rács, nem a fal a börtön, Hanem a félelem, a szó, ami egykor bántott. És a hangok a fejemben, amik folyton mesélnek, Hogy ne lépjek előre, ne merjek nagyot lépni. De ma más a nap, a napfény szikrázik, És a lélegzetem minden ritmusa, egy új ígéret. Szabad a flow, szabad a szó, szabad a rím, Azt mondják, álmodjak nagyot, hát ma már nem csak hívom. Felállok a porból, a múltnak nincs hatalma, A jövő a kezemben, a szívemben a dal. (Chorus) Ez a szabadság, amit nem lehet megvenni, Ez a csend a zajban, ami nem hagyja elengedni. Az, hogy nem kell maszkot viselni, csak magamat látni, Minden hibámmal együtt, minden könnyemmel együtt. Ez a szabadság, ami a lélekben éled, Minden félelem nélkül, ami lassan eléred. A felhők felett repülök, a széllel táncolok, Ez a szabadság, a lelkem tiszta napja. (Verse 2) A rendszer, a szabályok, a keretek, a dobozok, Azt mondták, maradj kicsi, a sorból ki ne lógj. De a szívem vad és a lelkem sose fog meghajolni, Az igazi bátorság, hogy önmagad légy. Nem a hírnév, nem a pénz, nem a csillogás a cél, Hanem a béke bennem, ami a csendben él. Elengedem a terheket, a súlyos láncokat, Az ítéleteket, amik másoktól jönnek. Minden lépésem egy új út, minden lélegzetem egy új kezdet, A szabadság nem egy hely, hanem egy belső állapot. Ahol a lelkem dalol, a lelkem szabadon száll, Ez a szabadság, amit minden este keresek. (Chorus) Ez a szabadság, amit nem lehet megvenni, Ez a csend a zajban, ami nem hagyja elengedni. Az, hogy nem kell maszkot viselni, csak magamat látni, Minden hibámmal együtt, minden könnyemmel együtt. Ez a szabadság, ami a lélekben éled, Minden félelem nélkül, ami lassan eléred. A felhők felett repülök, a széllel táncolok, Ez a szabadság, a lelkem tiszta napja.
0/500