Kiáltani a semmibe, csókot lehelni a végtelenbe. Gyönyörködni mindenben. Szívedet kitárni, csodára várni. Vajon lehet e így élni, csak a szépet és jót remélni. Nem nézni vissza sem előre. Kerülni minden rosszat mi mélyre húzhat oda leg lentre, esélyt adni mindennek mi gyógyír lehet sebzett lelkedre. Színekkel festeni, semmi sem csak fehér vagy fekete. Nevetni a semmin, sírni csakúgy, ha éppen az van kedvedre. Hinni valamit, eldobni senkit, elfogadni mindent és mindenkit, mert semmi sem véletlen és semmi sem lehetetlen … Csak egy kiáltás kell a semmibe, gyönyörűséges végtelenben.
