Az ember forradalmát énekelném, Végigkisérve harcán, győzedelmén, S nem érdekelne semmi, semmi más! Vagy gúnnyal átkozódni gazdagokra, Ha fegyver nincs, hát szóval ostorozva, Mint fiatal, de bősz Jerémiás! Köröttem minden sűllyed, változó. Derűs közönnyel hömpölygő folyó! Köröttem minden sűllyed, változó. Derűs közönnyel hömpölygő folyó! De az Igazság mikor támad újra? És nincs erőm szitokra már, se gúnyra, Mert gyönge vagyok s egyre gyöngülő. Igy mi marad hát nékem? Lassan élve Figyelni csak a nyárra, őszre, télre: Egyforma, mégis mindig új idő! Köröttem minden sűllyed, változó. Derűs közönnyel hömpölygő folyó! Köröttem minden sűllyed, változó. Derűs közönnyel hömpölygő folyó! Most hát a felhők játékára nézek: Tán oszlanak a gondok és remények. Köröttem minden sűllyed, változó. Ó, örök játék, örök változások! A sötétben is mindig messzebb látok: Derűs közönnyel hömpölygő folyó! Köröttem minden sűllyed, változó. Derűs közönnyel hömpölygő folyó! Köröttem minden sűllyed, változó. Derűs közönnyel hömpölygő folyó!
