öreg bunker mohái mellett húztak sáncot közlegények, azok is igényeltek jó ebédet, emlékszik rá hálás bendő-ének, - és: Erika. A fehér csontok arról mesélnek, A málladozó egyenruha kellett, hívott hadbahívó, úgyhogy lépett, így golyófogók lettek tehetségek, kisírta két szemét érte: - Erika. ne rozsdálljanak helikopterek, különben leolvadnak a hegyek, A kilenc pokol egyezett meg, legjobbjainknak oltani kellett, apránként lesz temérdek seb, - gyógyírunk egy: Erika! riport a lánc, vonulnak a gépek, drónflotta repül, lobogók égnek, itt nem teremnek nyertesek, se hősök, sem költemények, legalább maradjunk termékenyek - sugármentesek, Erika. és a béke érdekében meg emberélet kondérba megy, vigyél haza, szivárog az élet, lássak utoljára még szépet - és örökké: Erika! A bajtársak hátbalőnek, sose lesz vége az embertélnek, vár a menza ezeregy ebédet, csak Erikát nem, otthon szenved, fütyülő golyó nem test test ellen, miért kellett bele menned, - Amerika? nézz szét, nem pipacsmező ez, de vértől tarka utcák, terek, az agresszió csak terjed, mert a béke jól megerjedt, téged vajon ki várhat meg? csak ő éljen - Erika...
