[1. vers] Érthetetlen súlyos teherrel ébredek, A fejemben a napfény nyomása lüktet Suttogó gondolat sikollyá válik Semmi sem az aminek látszik [Pre-refrén] Lélegeznék, de a levegő túl kevés Minden lépés egy lassú süllyedés [Refrén] Árnyékkokkal küzdök a fejemben, Betakarnak, de ellopják a pihenésem Körbe-körbe futok a sötétben, Próbálom legyőzni a szívemben Mondd, lesz-e valaha enyhülés? A belső háború, e néma küzdés Mosolygok, hogy ne lássák meg A felszín alatti repedéseket (mélybe húz a gravitáció) [2. verse] A zsúfolt szobákban is egyedüllét Minden arc egy halvány árnyék Beszélgetést követni nem tudom Ébren vagyok, de úgy érzem alszom. [Pre-Chorus] Nézem az órát ahogy megnyúlnak, Remélve, hogy az érzések egyszer elmúlnak [Refrén] Árnyékokkal küzdök a fejemben, Betakarnak, de ellopják a pihenésem Körbe-körbe futok a sötétben, Próbálom legyőzni a szívemben Mondd, lesz-e valaha enyhülés? A belső háború, e néma küzdés Mosolygok, hogy ne lássák meg A felszín alatti repedéseket (mélybe húz a gravitáció) [Híd] Ha sikítanék, hangot adna ki? Vagy csak a visszhangot lehetne hallani A semmibe nyúlok, valamit keresve Reménykedve gondolom: “bárcsak jobb lenne!” [záró Refrén] Még most is küzdök a fejemben, De nincs vége, amíg még élek Ha darabokra is esek Amíg csak dobog a szívem Talán egyszer elhiszem Jobb vagyok mint képzeltem Addig csak kitartok még Akkor is ha a sötétség … még mindig bennem ég. Soha nem adom fel… Mindig reménykedni kell…
