Elveszett versek övezik utamat. Elhagyott rímek tüntetik múltamat. Elhullott mondatok, széjjelszórt szavak. Hiába kongatok vesztett kolompokat. Belsőmbe beszakadt képek és képzetek: ágakon fennakadt ragok, írásjelek. Félálomban feltűnt szép gondolatsorok: a valóság eltűnt, versekkel álmodok. Soraim elvitte, lám, a léha hajnal rímekkel robogó álom-vonatokkal. Szétfoszlott pókháló hűvös őszi szélben: eltűnt a semmiben, amit versnek véltem. Máskor ha sétálok, úgy jönnek a strófák, de hiába, mert eltüntetik, elorozzák a született verset a valóság-bombák: ötletet, ihletet - - gyakran elpusztítják. Elveszett versek övezik utamat. Elhagyott rímek tüntetik múltamat.
