Emlékezzünk meg halottainkról. Gyertyaláng pont hu. Mondjuk és ígérjük: soha nem feledünk. Gyújtunk gyertyát a valóságban, s a képzelet világában is. Állítunk emléket kőből, márványból, s talán az emlékezetből. S szánkat elhagyja az az álságos mondat: soha nem feledünk. Gyújtom a gyertyát… Gyújtom a gyertyát, mert másként nem engedi a lelkem. Jövök négy naponta. S rendszeresen. Jövök, mert kell hogy jöjjek. Én csak így tudom. S látom, hogy fogynak másnak, a másik szerettének a gyertyái. Legyen az nő, gyermek, netán nemrég halt férfi. Olvasom a lapon: soha nem feledünk. S ígérjük léhán a semmit. Fogynak a gyertyák. A szívem szakad meg. Mondjuk és ígérjük: soha nem feledünk. S ellobban az utolsó gyertyaszál is.
