Ki, mondd, ki vagy Te, hogy ilyen szemtelenül A lelkembe gázolsz most mérhetetlenül...? Ki és mi vagy, hogy csak egy pillantásoddal Rabszolgáddá tehetnél menthetetlenül? Miért, milyen jogon van hatalmad erre? Hiszen rózsaszirmokat szórnék, amerre Lábad érinti a földet! Vagy valami zöldet... Mert oly` természetes vagy, és oly` szép, igen! Miért csodálkozom, hogy reád vágy szívem? Ki vagy hát Te, ki puszta jelenléteddel Vihart teremtesz lelkemben szépségeddel? Vihart, mely minden mást elsöpörhet, Mi útjába kerül az igaz szerelemnek! Ó, mondd, ki vagy Te, kacaja a szélnek? Azt hittem, ismerlek, de csak szeretnélek Megismerni Téged. De azt hiszem, félek... Inkább ne is válaszolj e sok buta kérdésre. Nem akarom megtudni azt talán mégse, Hogy mi az a varázs, ami Belőled árad. Nem fogom lerombolni ezt a fellegvárat.
