Ugrás a visszhang szikláiról a téren kívüli semmibe. Nincs zuhanás, hisz nincs mibe, nincs, ki ráessen bármire. Világ kezdete szűnik, és vége sincsen semminek. Az elkopott idő tűnik. Nincs beszámoló, mert nincs kinek. A múlt valahogy kifakul, hiányoznak a csillagok. Jövő jósgömbje vakul, nem élek és nem halok. Vákuum nélküli semmibe árad a létnélküliség. Nincs fizika, amennyibe` nincs törvény, nincs mennyiség. Nincs lételmélet és nincs világszervező erő. Nincs teremtés és pusztulás, nincs vesztes és nyerő. Nincs gondolat és félelem, nincs jó és rossz, nincs értelem. Nincs művészet, nincs hit tana, halott a matematika. Az álomképek oszlanak, csak legenda már az anyag. S elvész az energia. Nincs holnap és nincsen haza.
