Érett már az aszú, még billeg a méh s a gyümölcslégy. Vérzik a csipkebogyó, megsárgul a héj busa körtén. Nyirkos ködlepel ül cinkék sávos sapijára, és ha lefejtik az újbort, s újból telne piára, majd elzüllik az ősz, s a komája, a tél bekacsint rám. Lám, a kopasz feje búbján táncol a hópihecsillám. Hízik a hold, ez a kafkai pondró, szívja a város testét, bőre ragyásan sápadt, foltja halálos. Míg sóvárgom a virradatot dideregve, esengve, távoli vágyvonatok zakatolnak e hajnali csendbe. [Refrain male, female vocals] Míg sóvárgom a virradatot dideregve, esengve, távoli vágyvonatok zakatolnak e hajnali csendbe. [instrument, solo] (Lyrics: Molnár Jolán)