[Intro – Suttogva, halk zongora] Gyerekként azt hittem... Ha elég erősen kívánok valamit... A szél majd valóra váltja. [Verse 1 – Törékeny, bensőséges] Emlékszem még arra a nyárra, Mikor a kezünk összeért. Pitypangot fújtunk a szélbe, És hittünk minden mesében. Te azt mondtad, örökké tart majd, Én elhittem minden szavad. Míg én közös jövőt álmodtam, Te már kerested az utadat. [Pre-Chorus – Lassan építkező] És olyan furcsa, hogy a szerelem Nem mindig tart két embert össze. Néha az szeret a legjobban, Aki hagyja, hogy a másik elmenjen. [Chorus – Érzelmes, szívszorító] SZÁLLJ EL, MINT A PITYPANG! Vigyen a szél, amerre vágysz! Én itt maradok a réten, Ahol egyszer rám találtál. SZÁLLJ EL, MINT A PITYPANG! Ne fordulj vissza miattam! Mert én örökkét építettem, Míg te búcsúzni tanultál. És ha egyszer újra boldog leszel, Nem kell, hogy rám emlékezz. Csak remélem, hogy a világ Szebben szeret majd, mint én tudtalak. [Verse 2 – Lágy vonósok, visszafojtott fájdalom] A kertben újra virágok nyílnak, De már nem ugyanaz a tavasz. A szél még mindig ugyanúgy fúj, Csak többé nem hoz vissza hozzám. Annyi mindent elmondanék még, De már nem keresem a szavakat. Mert néha minden válasz ott van Egy elengedett kéz alatt. [Pre-Chorus – Fokozódó érzelmek] Azt hittem, ha elég erősen szeretlek, Akkor soha nem veszíthetlek el. De nem tarthatom a tenyeremben Azt, akinek szárnyalnia kell. [Chorus – Teljes hangszerelés, magas ének] SZÁLLJ EL, MINT A PITYPANG! Vigyen a szél, amerre vágysz! Én itt maradok a réten, Ahol egyszer rám találtál. SZÁLLJ EL, MINT A PITYPANG! Ne fordulj vissza miattam! Mert én örökkét építettem, Míg te búcsúzni tanultál. És ha egyszer újra boldog leszel, Nem kell, hogy rám emlékezz. Csak remélem, hogy a világ Szebben szeret majd, mint én tudtalak. [Bridge – Csak zongora, megtörő hang] Ha minden kívánság valóra válna, Én akkor sem kérnélek vissza. Mert láttam, hogy a szemed fénye Már nem mellettem ragyogott. És bár a szívem összetörik, Ahogy lassan elengedlek, Inkább fájjon nekem örökké, Mint hogy mellettem boldogtalan légy. [Final Chorus – Kitörő érzelmek, erőteljes magas hangok] HÁT SZÁLLJ EL, MINT A PITYPANG! HADD VIGYEN EL MESSZE A SZÉL! Ne félj attól, hogy összetörök, Ha neked így szebb lesz az élet! SZÁLLJ EL, MINT A PITYPANG! ÉN MÁR NEM TARTALAK VISSZA! Minden álmunk, minden emlékünk Szálljon szét a messzeségbe! És ha egyszer majd megkérdezik, Miért engedtelek el, Azt mondom, hogy úgy szerettelek... Hogy a boldogságod fontosabb volt, mint az enyém! [Outro – Halk zongora, szélzúgás] Elfújtam az utolsó pitypangot... És most először... Nem azt kívántam, hogy visszagyere. Hanem azt... Hogy boldog légy.
