Magyar vagyok, Délvidéken születtem, vidám gyermekkorom soha el nem felejtem. A bölcsőm felett dajkám magyar nótát dalolt, magyarul szólalt meg mikor fölém hajolt. Az ékes magyar szóra megtanított anyám, a szerelmes csókra tüzes magyar babám. Piros-fehér-zöld színű mellemen a kokárda, ajkamon csendben szól a magyarság fohásza. Az oldalamra fényes huszárkardot kötöttem, nyalka magyar huszárok lovagolnak mögöttem. Magyar vagyok, magyar, annak is születtem, magyar zászló lengjen míg élek fölöttem. A végén, ha a fejem magyar rögre lehajtom, a nemzeti ravatalon magyar zászló takarjon. Temessetek gyengéden a szent magyar földbe, magába fogad majd a magyar sírkert csöndje. Vagy húzzon reám zöldet a magyar mező, áztassa hantom hűs márciusi eső. Rózsabokor sarjadjon szomorú szívemből, rózsának illata áradjon lelkemből. Mind, ki büszkén magyarnak vallja magát, búcsúztassa könnyezve a hős magyar bakát. Tudja meg a világ, hogy megvívtam a csatám, érted éltem s haltam áldott magyar hazám.
